Mindenki szemében tündér van

 Szervusz, drága Móna!

Ígértem, hogy virtuális ajándékot fogsz kapni. 
Barabás tanár úr utolsó gondolatai az osztály-bulájon kivételesen gyökeret vertek a kő kemény, ámbár nem puha koponyámban, és megszívlelve azokat másképp kezdtem közeledni a karácsonyhoz.
Értékelem az időt, amit mások rám fordítanak. Remélem Te is örülni fogsz ennek a pár gondolatnak, mert azokban a napokban, amíg megszültem őket, nem keveset gondoltam Rád.

Adni szerettem volna valamit, amit csak tőlem kaphatsz, amit csakis én adhatok.
Csak a gondolataim lehetnek ilyenek. Tőlem. Belőlem. Neked.
Szívből.

Te vagy az az ember, akit egyetlen hatalmas, szívből jövő mosolyból gyúrtak. Szeretem a szereteted. Szeretem, ahogyan másokat szeretsz. Ez tesz széppé. Szeretem, hogy jól látsz, és átlátsz dolgokat, hogy kiismered magad mások szívében. 
szeretem, hogy szelektálsz. Megválogatod a kapcsolataidat. 
És szeretem az intellektusodat. Mert van. És jó, hogy van. A szaunázás nem az igazi nélküled. És a Kávéházról is Te jutsz eszembe. 


A Muncika.

A muncika ritka fajta nőszemély, nem minden fán terem. Általában Dombóváron és Dombóvárhoz hasonló városokban érik, a kertvárosi elit réteg aktív tagja. Mosolyát már messziről észreveszi mindenki, és szívét hatalmas adag elégedettség veszi uralma alá, mert jön a szeretés két lábon. 
Bár elhatározása nem túl erős, az érzelmei annál erősebbek, annál érezhetőbbek.
A muncika könynedén közvetít, legyen szó akár saját gondolatairól, vagy tolmácskodásról ember és ember között.
Csudálatos egy valami a muncika! 
Mosolyra derít mindenkit, akit érdemesnek talál reá.
Azért azt hozzátenném, hogy nem kis utat kell bejárnia annak, aki szeretne bekerülni a belső körbe. A muncika kritikus szemű valaki. Szanál. Válogat, és választ. És csak akkor varázsol, ha oda-vissza csoda van.
Mert ő ilyen. Mert ő így jó. 
Sugárzik, mert központ. Sugárzik, mert nő. Sugárzik, mer tátlát, és biztos magában. 
Aztán hopp, csak őgy megszereti az ember, és úgy marad.
Miután úgy maradt, csak csücsül a meleg ölelésben, pedig annak már csak a helye van a kabákáján. Meleg ölelés egy dombóváritól, akit évek óta ismer. De minden alkalommal, amikor azt hitte kiismerte, az orgazmus szerű extázis pillanatokon belül elmúlt. Ez így van jól. Sohasem volt kétség, vagy hiány. Valahogy mindig az az érzésed mellette, hogy minden úgy van a legnagyobb rendben, ahogy van.