Érzelem e a fájdalom?

A Fájdalom egy rekedt sikítás amit akkoris hallasz ha a tenyered a füledre szorítod

Értelmes gonolataim szabad akaratom szólás szabadságom van szárnyam nincs

semmiségek

semmi ugye milyen semmilyen az egész ülök a padlón mázsás súlyok kötnek a talajhoz nem bírok felállni  nem bírok menni haladni előre  nem tudok dönteni  választani csak a semmi az ami  van a többi nem is létezik

hiány sincs sem többlet

  vágyódás sincs sem elszakadás

csak semmi van semmi más

nincs ész sem szív

nincs tudat sem akarat

sem nappal sem éjszaka

csak semmi

csak semmi

nincs fájdalom nincs érzelem

sem élvezet sem sejtelem

az egyetlen ami van az a nincs

üres űr tátong szakad hasad az égen át felszántja Isten birodalmát nincs már madár az égen  a nap  elhamvadt téren s időn át hatalmas maradék csak a semmi többit mind hagytátok elveszni

Csak én csak te csak ő vagy csak az egész világ

Mert akár tetszik akár nem bennem van rózsaszín és fehér alapon ezüstös csillogás van nagy karika-fülbevalóm és igen van a fejemen fehér hajpánt  lehet hogy fekete a hajam és lehet hogy a szemem ezüsttel van kihúzva biztos hogy hétvégente nem otthon ülök  hogy péntek és szombat este  táncolok és odabújok hozzád hogy vannak barátnőim akik mellémállnak és lehet ha beszólsz a padlón végzed mert ez vagyok én ....................

Mert akár tetszik akár nem rajtam tornacipő van rajtam nem látod a  ribancrobogót  mert én farmert húzok pólóval mert engem nem érdekel a csillogás mert az utca gyermeke vagyok lazán élem életem nem kell a smink ami eltakarja  arcomat  ha problémád van megoldjuk én segítek ha baj van  mert barát vagyok  mosolygok ha tehetem  felrázom az életed engedem hogy velem tarts együtt érezzük eszméletlen jó magunk  napfényben fürödve nem az éjszakában nyitott szemmel nem  vakon........................


Mert akár tetszik akár nem az én színem a fekete az éjszaka szülötte vagyok nem kellenek barátok csak az önmagam lényeiben bízom benned közönséges halandóban nem az én lelkem már 500 éves fiatal testben ragadva töltöm büntetésem   hajam hosszú nadrágom rám simul  a pólóm  halálfejmintás mert nekem így tetszik  én ott sírok ahol mindenki lát mert a világ fájdalma rám szakadt ...........................................


Mert akár tetszik akár nem az én színem a fehér  a világnak korcs  kölyke vagyok én  az életem igaz nem mese a világ csak velem lehet tele  kimondom mi a szívemen a számon gyere tesó legyél te is a barátom  szöveg a lelkem a testem nem papír én vagyok aki mindennel el bír  az élet szar én fasza vagyok ha nem tetszik a szitu  a szádért oda kapok  a ruhám bő a testem titok  nem adom neked  még a neved szitok..............................................

Mert akár tetszik akár nem a  világ összes színe az enyém  a világnak éke vagyok én  lelkem tiszta mint a hó külsőm zilált nem tudom hol áll a fejem rajzolok vagy festek lassan elfelejtem minden mi alkotás én vagyok a teremtő engem áldott nagy ajándéka vagyok a csodának s mindennek amihez köze van a művészetnek mert engem meg nem értenek ...........................................

Kereslek

Keresem azt a férfit aki elolvasta az összes lehullott  őszi falevelet
Azt az embert aki átlát a ködön  aki észreveszi ha süt a nap
Azt aki látja az embereket nem csak nézi őket
Azt aki vágyakozik a mosoly után de nem csak elvárja, adja is azt
Azt aki értékeli ,hogy nem vagyok teljesen normális
Azt aki beismeri, hogy nem teljesen normális
Azt aki  képes szeretni  önmagát és másokat is
azt aki képes a megbocsájtásra , van benne együttérzés
Keresem azt a férfit aki elmeséli mit írtak a lehullott őszi falevelek

Gondoltam egyet,,,,,,,,,

Gondoltam egyet de nem kettő lett belőle ezen picit meglepődtem de aztán  felöltöztem a legjobb ruhámat vettem fel
és végig tipegtem a városon  próbáltam látni is a helyet ahol élek nem csak nézni
de hamar meguntam  nem láttam mást mint eddig csak ugyan azt a koszfészket
Beértem a központba , nem álltam meg kirakatot nézni mentem tovább
gondolkodtam vajon hogy jutottam  el erre a pontra
mindegy volt nem számított csak gyalogoltam át a városon  aztán megérkeztem a vasútra
nagy állomás sok vonat rengeteg ember..................általában
most egy lélek sem volt
örültem neki legalább nincs ki megakadályozza életbevágóan fontos tervemet
megpillantottam a síneket  aztán odamentem
leraktam magam mellé a kis levélkét amit már vagy két éve megírtam és hanyat feküdtem  néztem az eget hogy süt a nap  szép volt  elmosolyodtam
aztán hallatszott is a történet főszereplőjének  érkezése sihuhu jött a vonat
aztán szimplán áthajtott rajtam
hirtelen megjelentek az emberek nem hagytak nyugodtan feküdni tovább
elkezdtek nyüzsögni mindenki segíteni akart nem értem miért
én csak feküdtem és megvártam még ismét eltűnnek az emberek
aztán mivel a terv bevégeztetett  elindultam hazafelé
és most itthon vagyok és még mindíg nem értem miért lett hirtelen annyi ember körülöttem és hogy mi volt az a nagy felhajtás

az empatikus ember

Tudod szerettelek de már elmúlt kb 2 hete érzem úgy hogy már nem vagyok beléd szerelmes.
Akartam adni a kapcsolatunknak még egy esélyt de ez már nem megy. Nem tudok bízni benned
Ennek a kapcsolatnak  nincs jövője.
Mondtam ezt egy hónapja annak a lánynak aki most itt áll velem szemben karba tett kézzel elutasítóan
könnyes szemekkel . Látszik rajta hogy a könnyei igaziak már amennyire azok lehetnek.
Itt áll előttem és  értetlenül néz rám  azt mondta úgy érzi becsaptam. Elutasítja az ölelésemet  tüntetően ellök magától. Aztán mikor látja hogy hátralépek és hogy nem akarom  ráerőszakolni magamat  hirtelen a nyakamba ugrik visszahúz szorosan átölel és a vállamon zokog. Még mindig fél hogy elveszít nem érzi még hogy már egy ideje nem vagyok az övé . Papírzsepit adok neki , általában nincs nálam de most náthás vagyok , szerencséje van jól időzített pillanatban tört össze . Azt mondta hogy szerelmes belém.
Amikor én voltam belé szerelmes ő kételkedett magában . Nagy hiba. Így hát elszerelmesedtünk egymás mellett ha lehet egyáltalán ilyet mondani.Én már nem vagyok belé szerelmes , fáj azt mondanom neki hogy nincs még egy  utolsó utáni lehetősége hogy bizonyítson mert látom hogy szenved a szavaimtól.
De mit tehetnék én  ebben a helyzetben. Nekem van jövőm de ha vele maradok ez a jövő veszélybe kerül.
Talán megtalálom egyszer azt a nőt aki megtudja állni a helyét mellettem , de nem ő lesz az.
Hiába a kovácsolt vaskerítés hiába a hatalmas süti hiába a mesefogak és a gyagyásság és hiába nyuszi vagy nem nyuszi. Ez a vonat elment.Nincs több tündérfalat , talán nem is volt. Még a legelején mikor kisgyerekek voltunk akkor mikor még ártatlanul mosolyogta át a napot  akkor volt ő az én tündérfalatom. De ezek az idők köddé váltak.Már nem az akibe beleszerettem már nem mosolyog hanem sír már nem dicsér hanem szid már nem az a lány aki volt. 2 év megváltoztatta és átformálta tündérből először csak házisárkánnyá változott  majd
elvesztette a bizalmat is , az én bizalmamat.