ballagási képeimet tartom a kezemben  most megint a küszöbön állok
öregszem
hiányozni fogsz  nem könnyű az utolsó szakítást  kibírni könnyek nélkül
de erőt veszek magamon és előre nézek
 felemelt fejjel  megyek végig karöltve veled utoljára az udvaron
és a végén  nevetve búcsúzom azért hogy  aztán boldogan emlékezhessek vissza  rád és te rám

Mindenki szemében tündér van

 Szervusz, drága Móna!

Ígértem, hogy virtuális ajándékot fogsz kapni. 
Barabás tanár úr utolsó gondolatai az osztály-bulájon kivételesen gyökeret vertek a kő kemény, ámbár nem puha koponyámban, és megszívlelve azokat másképp kezdtem közeledni a karácsonyhoz.
Értékelem az időt, amit mások rám fordítanak. Remélem Te is örülni fogsz ennek a pár gondolatnak, mert azokban a napokban, amíg megszültem őket, nem keveset gondoltam Rád.

Adni szerettem volna valamit, amit csak tőlem kaphatsz, amit csakis én adhatok.
Csak a gondolataim lehetnek ilyenek. Tőlem. Belőlem. Neked.
Szívből.

Te vagy az az ember, akit egyetlen hatalmas, szívből jövő mosolyból gyúrtak. Szeretem a szereteted. Szeretem, ahogyan másokat szeretsz. Ez tesz széppé. Szeretem, hogy jól látsz, és átlátsz dolgokat, hogy kiismered magad mások szívében. 
szeretem, hogy szelektálsz. Megválogatod a kapcsolataidat. 
És szeretem az intellektusodat. Mert van. És jó, hogy van. A szaunázás nem az igazi nélküled. És a Kávéházról is Te jutsz eszembe. 


A Muncika.

A muncika ritka fajta nőszemély, nem minden fán terem. Általában Dombóváron és Dombóvárhoz hasonló városokban érik, a kertvárosi elit réteg aktív tagja. Mosolyát már messziről észreveszi mindenki, és szívét hatalmas adag elégedettség veszi uralma alá, mert jön a szeretés két lábon. 
Bár elhatározása nem túl erős, az érzelmei annál erősebbek, annál érezhetőbbek.
A muncika könynedén közvetít, legyen szó akár saját gondolatairól, vagy tolmácskodásról ember és ember között.
Csudálatos egy valami a muncika! 
Mosolyra derít mindenkit, akit érdemesnek talál reá.
Azért azt hozzátenném, hogy nem kis utat kell bejárnia annak, aki szeretne bekerülni a belső körbe. A muncika kritikus szemű valaki. Szanál. Válogat, és választ. És csak akkor varázsol, ha oda-vissza csoda van.
Mert ő ilyen. Mert ő így jó. 
Sugárzik, mert központ. Sugárzik, mert nő. Sugárzik, mer tátlát, és biztos magában. 
Aztán hopp, csak őgy megszereti az ember, és úgy marad.
Miután úgy maradt, csak csücsül a meleg ölelésben, pedig annak már csak a helye van a kabákáján. Meleg ölelés egy dombóváritól, akit évek óta ismer. De minden alkalommal, amikor azt hitte kiismerte, az orgazmus szerű extázis pillanatokon belül elmúlt. Ez így van jól. Sohasem volt kétség, vagy hiány. Valahogy mindig az az érzésed mellette, hogy minden úgy van a legnagyobb rendben, ahogy van.

a alfak ssanal perezedekn

Az idő telik ..............A nyomás nő , a falak lassan repedeznek .
Ez a hét kegyetlen volt. Rohadt belülről . A napok nem múltak az idő mégis rohant és ma már csütörtök van  már csak egy nagy levegő kell és vége . Holnap hazamegyünk ..............A falak  lassan repedeznek .
Tökéletes emberek pedig nincsenek de legalább otthon leszünk . Kerüljük a magányt . Aztán visszafordulunk és  szépnek látjuk majd ezt a hetet vagy inkább csak tanulságosnak .A falak lassan repedeznek .  Emberséges vagyok   Scak  a  Zsavka  akardoank  sé  a alfak  ssanal  perezedekn .

Kedves John!

Fogalmam sincs hogy merre lehetsz a nagyvilágban John de tisztában vagyok vele hogy már rég elveszítettem a jogot hogy tudjam. Mindegy hány év telik el . Egy mondatot mindig őrzök a szívemben : Majd találkozunk .
Szeretlek .

Boldogság egy közös hely mindenkinek

Hol volt hol nem volt volt egyszer két  ember .  Egy fiú és egy lány . Első pillantásra szerelmesek lettek egymásba. Nem csoda hiszen a  lánynak francia manikűrös körmei voltak a  fiúnak pedig  Armani  öltönye volt.
Összeházasodtak  és gyerekeik születtek. Jól menő állásuk volt  , nem voltak anyagi gondjaik .  Szerették egymást . Együtt öregedtek meg  . Idős  korukban   parkban sétálgattak unokákkal játszadoztak  és még mindig imádták egymást .  Ágyban párnák közt érte őket a kíméletes halál.  Szép és tartalmas hosszú életük volt .
Csak egy kicsit közhelyes ,de boldogok voltak egész életükben .

""" nem létezik ..........  :) hmmm  fájó szívvel mosolygok ezen
Azért érzem így mert  ha körülnézek azt látom hogy az ember   gonosz és nem tud szeretni
Én tudok .........  lehet hogy nem is vagyok ember..........  csak egy nagy rakás érzelem bőrbe csomagolva
Hiányzik  a másik felem ....  Hiányzik az emberekből a lényeg ...........  Hát tényleg nincs még egy ilyen gyagyás a világon ?????  Tényleg  csak én maradtam egyedül ?..........Kihalásra ítélt faj ez az érzelmes bőrcsomag """

Álmomban háború volt............

Álmomban  háború volt.............
Bombázták a várost ................mindenki meghalt csak én maradtam a családomból
Táborba vittek ,  olyan helyre ahova az árván maradt gyerekeket  viszik "megőrzésre"
menetelni kellett , kis vályog  kunyhókba  voltunk bezsúfolva  ............
Téged is behoztak de  egy másik csoportba soroltak
külön fiúk és lányok
Álmomban  folytak a könnyeim ................
Álmomban halomra gyilkoltak minket  ................
Álmomban  a katona volt  az élet az ember pedig a halál ..............