2010. július 28., szerda

halálos betegnek mormolt utolsó mese

Aggódom érted , féltelek . A gondolat hogy elveszíthetlek ,  hogy nem maradsz velem tovább  megrémít . Félek .   Ki kell tartanod  , itt kell  maradnod küzdened kell , nem csak magad miatt ,  értem is . Nem hagyhatsz el .  Önzőség lenne azt kérdeznem mi lesz  velem nélküled hiszen nélküled én sem létezem
! Szeretlek .
Mindenemet neked adom csak  újra mosolyogj . Emeld rám tekinteted . Had lássam zöld szemeidben a csillogást . Mondj valamit , akármit , csak tudjam hogy itt vagy velem  , csak hallhassam  hangod . Figyelj rám , én itt vagyok neked ! Vigyázok rád amíg csak lehet ! Nem hagylak  elveszni !

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók

Magamról

Saját fotó
Mit is mondhatnék embernek születtem ......... egy olyan világba ahol ha a könyvek megírnák magukat a szó szoros értelmében vehetnénk kézbe sorsunkat és mondhatnánk hogy ez meg van írva ..........de mivel ez nem így működik kijelenthetem hogy ahogy nincsenek "önműködő könyvek" úgy véletlenek sincsenek .......Hogy ki vagyok én ? Az vagyok aki figyelmeztet hogy Siess!!! az Égbolt ZáR !!!!