Hibázik a valóság

Véletlenek nincsenek ..............
Nem véletlenül mosolyodsz el
ha így lenne hibázna a valóság
Miért nem adom még fel? Mi ez ha nem  naiv  kergetése a  történelemnek ?! Talán csak gyengeség ..........
Az Isten szerelmére
Véletlenek nincsenek...........

60

Visszaolvastam mind a 60 bejegyzésemet . Hát mit is mondhatnék nem egy vidámság  ez a blogosdi nem csupa napsütés és nevetés . Pedig sokat szoktam nevetni . Úgy látszik ez a Blog a lelkem mélye a felszín alatti enyhe szomorúság ami mindig körülvesz ha leülök a gép elé  és megpróbálom megmutatni mi is zajlik bennem . Bár kétlem hogy a rendszeres olvasóim tényleg rendszeresen olvassák a sorokat és hogy rajtuk kívül akárki más kattint a régebbi bejegyzésekre , de nem is ez a lényeg azt hiszem .  Jó hogy vagy nekem ,  üres felülete az életemnek .

Veled álmodtam

Álmomban láttalak ,  egy lépcső tetején álltál és vártál rám . Ráléptem az első lépcsőfokra és hirtelen minden fejtetőre állt .  Elkaptam a lépcső korlátját , így nem zuhantam bele a semmibe .
Fejjel lefelé négykézláb másztam  egyre feljebb a  fokokon . A rozoga  kőlépcső repedéseiből pókok másztak  az ujjaimra . Aztán hirtelen csavar és ismét  minden a helyére került ,de a lépcső egyre meredekebb lett és  a fejem felett boltívek teremtek a semmiből olyan közel a  fokokhoz hogy  alig fértem el . Hason csúsztam tovább feléd . Már az utolsó előtti  lépcsőfokhoz értem mikor a boltív  megmozdult és elzárta utamat nem tudtam tovább menni . Te csak álltál ott és néztél majd  eltűntél ..........................................

halálos betegnek mormolt utolsó mese

Aggódom érted , féltelek . A gondolat hogy elveszíthetlek ,  hogy nem maradsz velem tovább  megrémít . Félek .   Ki kell tartanod  , itt kell  maradnod küzdened kell , nem csak magad miatt ,  értem is . Nem hagyhatsz el .  Önzőség lenne azt kérdeznem mi lesz  velem nélküled hiszen nélküled én sem létezem
! Szeretlek .
Mindenemet neked adom csak  újra mosolyogj . Emeld rám tekinteted . Had lássam zöld szemeidben a csillogást . Mondj valamit , akármit , csak tudjam hogy itt vagy velem  , csak hallhassam  hangod . Figyelj rám , én itt vagyok neked ! Vigyázok rád amíg csak lehet ! Nem hagylak  elveszni !

Fonatok

Nem akarok  már aranybogár lenni  nem akarom a tekintetem a földre szegezni lehajtani a fejem és tűrni !!!  Nem akarom végighallgatni ezerszer ugyanazt a szöveget ugyanazt a sértést . Nem akarom !

Mester és a kör

Kézzel foghatatlan gépelt betű rengeteg úszik  át a légen megváltoztatva a látképet  az életről való elgondolásaidat az értelemről való vélekedéseidet.
Értelmezhetetlen  képzelt  láthatatlanság úszik át a réten   megváltoztatva kinézeted  az elhordott rongyokat  gyöngyházzá festve szemtelenkedik neked.
Aláhullott táncoló csillagpor úszik át a vízen  megváltoztatva az aljzatot  el süllyedt eget  festve
lélekaljakra  vándormadarakat költöztetve nevet .
Csak a fény  az ami átúszik a tűzön  megváltoztatva mindent mi állandó volt  és örök  egyvalami maradt csak veled  : a leróhatatlan körök .

Út a csúcsra...........................+18

Már majd nem
Csak most ne hagyd abba 
Aztán halk szuszogás hallik és már alszunk is  és azt álmodjuk hogy  nekünk jó volt  a valóságban pedig megjegyezzük: a csúcsra jutáshoz mindig kell még két húzás ......................................mindig